Üdvözlünk honlapunkon!

1996-ban ünnepeljük a magyar iskola 1000. születésnapját. Az első iskola Szentmártonhegyén, a mai Pannonhalmi apátság területén működött.

Az iskolatörténet kezdetén a káptalani iskolák teljesítették a nevelés és oktatás feladatát, ezek a főbb katolikus egyházi központokban létesültek. Az 1000 esztendő felé, több mint 500 éven keresztül a katolikus egyház szervezte az iskolákat és saját birtokainak jövedelméből tartotta fenn káptalani, a kolostori és a falusi plébániai iskolákat is. A XVI. század közepétől a katolikus egyház mellé, mint iskolaszervező társultak az újjonnan alakult protestáns egyházak, majd az ortodox egyház és a XVIII. sz. végén a zsidó közösségek. A XIX. század közepéig, tehát 850 éven át kizárólag az egyházak voltak hazánkban az iskolaszervezők.

Azért, mert ebben az időszakban más intézmény vagy személy erre a feladatra nem vállalkozott. Az állam csak a XIX. század második felében kezdte szervezni saját iskoláit állami költségvetésből, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel befejeződött az egyházi iskolák működése. A hazai iskolarendszer jelentős részét alkották ezután is (4 évtizedet leszámítva) működésük folyamatosan tart ma is, és folytatódik a jövőben is.

Községünkben is a református és a római katolikus egyház működtetett elemi iskolát külön-külön. Az iskolák működésének kezdetéről nincs pontos adat. A református iskola jegyzőkönyvei alapján "az 1900/901-es iskolai évet bezárólag, valamint előtte nincsenek előmeneteli naplók, illetve feljegyzések (Kézy András lelkész által készített jegyzőkönyv 1914)." Az 1901/902-es tanévtől az előmeneteli naplók és anyakönyvek tanúsítanak az elemi iskolai tanításról a református egyház vezetésével.

A római katolikus iskola anyakönyve alapján már 1898-ban elemi iskolai oktatás folyik. Az elemi iskola 6 évfolyamos volt, és emellett ismétlő iskolai oktatás is folyt. Az oktatást összevont tanulói csoportokban végezték, délelőtt-délután. Tantárgyaik a biblia, magyar olvasás, magyar nyelvtan, földrajz, természetrajz, történelem és polgári jogok, ének (főleg egyházi énekek) és számtan-mértan volt. A tanév során sok volt a hiányzó és kimaradt tanuló. Oka egyrészt a betegség, másrészt a szegénység volt. Mindkét felekezeti iskolában kántortanító működött. Majd később még 1 tanító segítette munkájában. A kántortanító látta el az iskola vezetési feladatait is, közvetlen felettese az iskolaszék elnöke, a mindenkori lelkipásztor volt. Rendszeres iskolalátogatásokat tartott az egyházmegye és az orvos. Szüneteket tartottak egyházi és állami ünnepeken, és akkor is, amikor a tanítót személyes gondjai akadályozták a tanításban, illetve népszámlálás és járványok idején. 1917-től Madarak és Fák napját tartottak.

Az iskolai vizsgák a hívek előtt zajlottak le, ahol minden tantárgyból, minden tanulónak be kellett röviden, kérdések alapján számolni. Az osztályzás joga ettől függetlenül a pedagógusé volt. Az iskolák allamosítása előtt az iskolák felsőbb szerve a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium irányítása mellett működő Megyei Tanfelügyelőség volt.

A római katolikus elemi népiskolában a kántortanító és iskolavezető Szabó József tanító volt, és a tanítónő Szabó Józsefné. A református elemi népiskola kántortanítója és iskolavezetője Karászi Gyula tanító volt és a tanítónő Veres Magdolna. Ebben az időszakban, vagyis 1948 júniusában a Megyei Tanfelügyelőség vezetésével megkezdődött az iskolák államosítása. Karászi Gyula megbízást kapott az Államosítási Bizottság munkájában. Összehívta a szülőket és megpróbálta meggyőzni őket ennek szükségességéről, és ez több kevesebb mértékben sikerült is. A római katolikus iskola vezetésének ez nem sikerült ilyen simán, melynek következtében zavargások voltak a községben. Kivonult a katonaság, a község be- és kivezető útjait lezárták, sok embert őrizetbe vettek, illetve letartóztattak. Többek között a római katolikus plébánost, Fülöp Pétert is. Ennek ellenére az államosítás megtörtént. Az államosítási jegyzőkönyvet a református iskolánál 1948. június 21-én Karászi Gyula tanító készítette, melyek az alábbi adatokat tartalmazták:

1. o. 25 fő

5. o. 19 fő

2. o. 23 fő

6. o. 11 fő

3. o. 29 fő

7. o. 10 fő

4. o. 17 fő

8. o. 3 fő

öszesen 137 tanuló, 2 tanterem, 2 tanító (tanár nincs) és Bodnár Ferenc harangozó és iskolatakarító.

A római katolikus iskola részéről 1948. június 20-án Szabó József megbízott vezetőtanító készített jegyzőkönyvet, melyben a következő adatok szerepeltek:

1. - 4. o.

87 fő

5. - 8. o.

62 fő

tehát 149 gyerek, 2 tanterem, 2 tanító (tanár nincs) és Szalóki József harangozó iskolatakarító. Az 1948/49-es tanévet már állami iskolaként kezdték 4 pedagógussal és 8 osztállyal. (Már az előtte lévő években áttértek a 8 osztályos elemi iskolára). 1949 decemberében esküt tettek az igazgatók, majd tanítók az új alkotmányra. 1950 szeptemberétől bevezették az orosz nyelv oktatást.

Miután Kékcse közigazgatásilag a tiszakonyári körjegyzőséghez tartozott, természetszerűleg az iskola is a tiszakonyári általános iskola "fiókiskolája lett". A közös igazgató Balogh Mihályné volt. A helyi vezetési és irányítási feladatokat vezető tanítói minőségben Karászi Gyula tanító látta el. 1950-ben az iskola elvált Tiszakanyártól és önálló Állami Általános Iskola lett. Igazgatónak a Megyei Művelődési Osztály Karászi Gyula tanítót nevezte ki. Az idők folyamán mindig bővült a tantestület 1-1 fővel. Bakó Erzsébet, Szabó Margit, az id. Gergely házaspár, Juha Miklós, Pethő Katalin.... Így mindig könnyebb lett az órák elosztása és a szakosított oktatás biztosítása. Ennek ellenére a nevelőknek univerzálisnak kellett lenni, szinte minden tantárgyat tanított rövidebb-hosszabb ideig mindenki.

Az iskola több épületben kapott helyet, ezek az épületek különböző időkben épültek.

1900-ban a református iskola két tanterme

1905-ben a római katolikus iskola két tanterme

1966-ban két tantermet építettek színpaddal együtt

1979-ben 1 tantermet és tálalókonyhát

1984-ben a szolgálati lakásból 3 tantermet és nevelőszobát alakítottak

Közben egy tantermet tornaszobává és a színpadot tanteremmé alakították.

Így jelenleg 10 tanterem és egy tornaszoba áll az oktatás szolgálatára.

Az államosítás után a tanulók létszáma 201 és 339 között alakult. A legmagasabb létszám 1963/64-es tanévben volt, ebben az időben a szomszédos Tölgyesszög tanyáról a felső tagozatos tanulók idejártak.

Ezután létszámcsökkenést mutat, az 1995/1996-os tanévben 201 tanulója van az iskolának. A cigánytanulók létszáma emelkedik, jelenleg 38%-a. A teljesen osztott 8 osztályos általános iskolai osztályok mellett 1982-ben kisegítő osztály indult az enyhe értelmi fogyatékos tanulók oktatására. Sajnos az 1995/96-os tanévben már 3 osztály indult a nagy létszám miatt.

Az iskolai életet, az oktatást és a nevelést a különböző tantervek szabályozzák, amelyek változása a pedagógusoknak jelentenek gondot.

Az idők folyamán a továbbtanulók száma nőtt, egy-egy tanévben elérte a 100%-ot is. Az oktatást és a nevelést elősegítik a tanórán kívüli tevékenységek, napközi otthoni foglalkozás, szakkörök, sportkörök....

Az iskola nevelői és tanulói aktívan részt vesznek a községi és állami ünnepélyeken.

1949-ben megalakult az első úttörőcsapat az iskolában, majd 1991-ben átalakult diákönkormányzattá, ami jelenleg is működik.

1970-ben épült 50 férőhelyes napközi otthonos óvoda, konyhával.

KÉKCSEI
Arany János Általános Iskola

4494 Kékcse Fő út 110.
+36-45-468-004
e-mail: igazgato@kekcse.hu
OM: 033487